Az állami, önkormányzati támogatás mellett anyagi hozzájárulásaiknak is köszönhető, hogy működik a szolgálat — kezdte bemutatkozásként a 6500 hektár nyugalmáért, értékeiért felelős hivatásos mezőőr, Fejes Róbert, akinek fegyveres, terepruhás megjelenése valóban nem hétköznapi. Fotós kollégámra és női, nyári kollekciómra vetve néhány pillantást, vissza is kérdezett a földvári fiatalember az esti határszemle előtt:

— Játszóruhát hoztak magukkal? Csak később, a Lada Niva hátsó ülésére bekuporodva, majd néhány kilométert autózva úttalan utakon, meg az ablakon becsapódó ágak, gallyak, levelek arccsapkodása után értettük meg a kérdés lényegét.

— Járunk gyalogosan, motorral, de járőrözünk autóval is. Feladatunk a nyílt és a rejtett figyelés — vázolta tennivalóikat Fejes Róbert, egy dűlőúton leparkolva a bozótos mellé. Miután megküzdöttünk a sárral és a szúnyoginvázióval, megállapítottuk, erre rajtunk kívül a madár se jár. Míg azonban bennünket a feketén gomolygó viharfelhők közeledte kötött le, meg is ijedtünk, addig a mezőőrök másra figyeltek.

— Feri, nézd meg távcsővel, mi az a fény — kérte társát, Gál Ferenc mezőőri megfigyelőt a fiatalember, aki autós fényeket vélt felfedezni a messzeségben, majd folytatta történeteit.

— Minden idegent igazoltatok a faluban. Ha a határban találkozok velük, felírom az adataikat. Előfordult, hogy gyanús viselkedéskor kikísértem őket a földvári tábláig. Megkérdeztem, mi keresnivalójuk van itt, azt mondták, behordják a takarmányt. Tudtam, egy deka földjük nincs erre. Mások éjjel indulnak lovat sétáltatni, mondván, akkor nem csípnek a szúnyogok, pedig csak jól akarják lakatni az igavonókat. A magyarázkodó ember is gyanús. Egyébként azt tapasztaltam, nem mindig a feljelentés a megelőzés leghatékonyabb módszere. Az állandó jelenlét nyomósabb érv — osztott meg néhány mezőőri praktikát Fejes Róbert, aki pályázaton nyerte el az állást, s 2009 tavasza óta járja a határt. Vannak, akik hiányolják személyét, de erre észszerű a magyarázat.

— Amikor a gazdák még az igazak álmát alusszák, én már ott lapulok valamelyik fasor mellett. Úgy érzem, ennek is köszönhető, hogy 2009-ben egyetlen bejelentés nem érkezett terménylopásról.

Pedig a mezőőri szolgálat bevezetése előtt sok kukoricát letörtek a gazdát megelőzve, idő előtt levágták az árpát a tolvajok — érvelt a szolgálat létjogosultsága mellett Fejes Róbert, aki megrakott utánfutós szilvatolvajokat fogott szakadó esőben. Állítja, vinnék a gyepszénát, a szárat kévében, meg bálában a szalmát, a csöves kukoricát, a lucernát és a fát. Nem számít, hogy nyár vagy tél, a földeken mindig ott az érték.

Szerencsénk volt, egy csendes, szinte eseménytelen éjszakában leshettük a pusztaföldvári határt.

— Életellenes támadás ért novemberben, öt fatolvajt tetten értem — kapcsolódott beszélgetésünkbe Gál Ferenc. A leleplezéskor felszólította a baltás, fűrészes társaságot, de azok ráhajtottak autójukkal a mezőőri megfigyelőre. Az volt a szerencséje, hogy Fejes Róbert időben érkezett a helyszínre.

— Előfordul, hogy fenyegető megjegyzéseket kapunk. Nem állítom, hogy meg lehet szokni — ebben maradtunk, és elváltunk az éjszaka sötétjében a mezőőröktől, akik folytatták útjukat Pusztaföldvár határában.

Forrás:beol