Sikeresen zárult az Artemis II küldetés
Sikeresen visszatért a Földre az Artemis II-misszió négytagú legénysége, miután az Orion űrkapszula magyar idő szerint éjjel két óra után a Csendes-óceánba csobbant. A történelmi jelentőségű utazás során az emberiség 54 év után jutott el ismét a Hold közvetlen közelébe, ezzel új korszakot nyitva az űrkutatásban. A visszatérés kritikus fázisában az egység a hangsebesség 35-szörösével érte el a légkört, ahol a külső borításnak a 2760 Celsius-fokos hőséget is ki kellett bírnia, mielőtt tizenegy ejtőernyő lassításával a vízfelszínre érkezett volna.
A küldetés során a legénység több mint 1,1 millió kilométert tett meg, és minden korábbi rekordot megdöntve több mint 406 ezer kilométerre távolodott el a Földtől. Ezzel túlszárnyalták az Apollo–13 1970-es csúcsát, így Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen kerültek eddig a legmesszebb bolygónktól. Az út során nemcsak a rekorddöntés volt a cél, hanem az életfenntartó rendszerek, az új generációs szkafanderek és a sugárzásmérő eszközök éles tesztelése is, amelyek elengedhetetlenek a jövőbeli expedíciókhoz.
A misszió társadalmi szempontból is mérföldkőnek számít, hiszen a legénység összetétele a modern kor sokszínűségét és a nemzetközi összefogást tükrözi. Christina Koch személyében az első nő, Victor Glover révén az első színes bőrű űrhajós, Jeremy Hansen által pedig az első kanadai szakember jutott el a Hold térségébe. Ez jelentős elmozdulás az Apollo-korszak homogén összetételéhez képest, szimbolizálva, hogy az űr felfedezése immár az egész emberiség közös vállalkozása, nem csupán egy szűk rétegé.
A technikai kihívások és a feszített munkamenet mellett az utazást számos emberi mozzanat tette emlékezetessé. A legénység húsvéti tojásvadászattal és a Föld látványának folyamatos dokumentálásával tartotta a kapcsolatot az otthoniakkal, ugyanakkor a nehézségekkel is meg kellett küzdeniük, például a mosdórendszer visszatérő hibáival. A parancsnok, Reid Wiseman érzelmes gesztusként egy holdkrátert nevezett el néhai feleségéről, emellett az indulás előtt gyermekeit is felkészítette a legrosszabb eshetőségre, tudatosítva a küldetés kockázatait.
Az Artemis II sikere alapvető fontosságú a NASA hosszú távú tervei szempontjából, amelyek között egy 2028-as emberes holdra szállás, majd egy állandó bázis kiépítése szerepel. A Hold felszínén létrehozandó központ nemcsak tudományos kutatóhelyként szolgálna, hanem ugródeszkát is jelentene a távolabbi célpontok, különösen a Mars elérése felé. A mostani küldetés tapasztalatai és a sikeres vízhajózás bebizonyították, hogy a technológia készen áll a mélyűri utazások folytatására és az emberi jelenlét kiterjesztésére.
Kép: The Verge