Véget ért A fény felé a REÖK-ben
Lezárult Popovics Lőrinc összegző tárlata Szegeden, a finisszázs alkalmával átadták A fény felé című katalógust. A szobrászművész eddigi életművét bemutató tárlatot a REÖK online felületein látható kisfilm is összefoglalja.
Április 26-án véget ért A fény felé című kiállítás a Reök-palotában. Popovics Lőrinc szobrászművész minden eddiginél átfogóbb, nagyszabású kiállítása több mint egy hónapon át volt látható az Összművészeti Központ első emeletén. Mintegy 150 alkotás mutatta be, a szobrászatba kacskaringós úton megérkező művész pályájának első szakaszától napjaink jellegzetesen popovicsi törekvéseiig, csaknem 50 év munkásságát az érdeklődőknek.
A nagyívű tárlathoz méltóan reprezentatív katalógus bemutatójával zárult A fény felé. Az április 24-i Finisszázs alkalmával a REÖK vezető kurátora, dr. Nátyi Róbert volt Popovics Lőrinc partnere; egy családias hangulatú beszélgetés keretében idézték fel a művész életművének jelentős pillanatait és a kiállítás szellemi hátterének legfontosabb irányait. A művészettörténész elárulta, a kétezres évek elején egy Szegedi Nyári Tárlat alkalmával figyelt fel először igazán Popovics alkotásaira, és azóta élénk figyelemmel kíséri Popovics munkásságának alakulását.
Így tevékenységének alapos ismerőjeként kérdezte a szobrászművészt; közösen felidézték Popovics Lőrinc kezdeti festői ambícióit, majd annak folyamatát, hogy a bronzöntés, -megmunkálás elsajátítását követően hogyan talált rá máig legfontosabb alapanyagára, a kőre. Szó esett a művész biológiai, erdészeti tanulmányairól is, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a természetes anyagok és formák kiemelten fontos szerephez jussanak munkásságában. Popovics Lőrinc mély barátsággal nyilatkozott kortársairól, azonban a nézők azt is megtudhatták, szobrainak immár csaknem két évtizede az absztrakt felé hajló, természet-ihlette formavilága elkülöníti az inkább figuratív ábrázolást követő, jeles pályatársaktól, és a modernizmushoz is közelíti munkásságát.
A beszélgetés folyamán dr. Nátyi Róbert mesélt a művész köztéri szobrairól is – hiszen a régióban a legtöbben talán e műveivel találkozhatnak a mindennapokban. Végezetül a kiállítás címében rejlő, látszólagos ellentét is feloldásra került, felidézve, hogyan vezette a művész kezét a fény keresése előbb a kőfelületek megmunkálása, majd a tömör anyag valami éterivel való kiegészítése, az üveg beemelése felé.
Popovics Lőrinc elmondta, bár folyamatosan bevett eljárásainak tökéletesítésére törekszik, számára az alkotás elsődleges célja nem a technikai bravúr, vagy éppen a narratíva építése, hanem az, hogy milyen érzéseket vált ki a szemlélőkből. Ennek szellemében a szobrász és a művészettörténész a tárlat újbóli bejárására buzdította a résztvevőket, akik elsőkézből szerzett új információk birtokában vethettek búcsúpillantást A fény felé. A vasárnap zárult kiállítást a hétvégén is sokan tekintették még meg; műhelytitkainak összegzéseképp pedig a REÖK Facebook-felületén érhető el egy hangulatos kisfilm, amely a katalógus mellett megőrzi az utókornak Popovics Lőrinc eddigi legátfogóbb kiállítását.