A Dél-Alföld világhírű alkotói is helyet kaptak A magyar fotóművészet háromszáz alkotója című új kötetben

Megjelent A magyar fotóművészet háromszáz alkotója című, hiánypótló album, amely a magyar fotóművészet közel kétszáz éves örökségének első, igazán nagy ívű, a stílusirányzatokra is kiterjedő áttekintése. A mű több mint hatszáz kiállítási minőségű reprodukciót tartalmaz. A kötet nemcsak összegzi, hanem több kérdésben új megvilágításba is helyezi a magyar fotóművészet múltját és jelenét, ezért a szakma és a szélesebb közönség számára egyaránt releváns közelítéseket kínál. A jeles alkotók életművére épülő válogatás alapján kijelenthető, hogy a Dél-alföldi régió Budapest mellett a magyar fotográfia egyik legfontosabb hazai központjaként is értelmezhető.

A magyar fotó első, művészi igénnyel dolgozó alkotóitól a kortárs művészekig ívelő, a pályájukat és főbb műveiket nem kronologikusan, hanem a művelt terület (A természet tanulmányozása), alkalmazott technika (Archaikus kamera) vagy művészi magatartás (Személyes kamerahasználat) szerinti fejezetekben tárgyaló fotótörténet az esszé stílusú művészportrék mellett hatszáz fotóművészeti alkotáson és értelmező jellegű, kontextusteremtő, a fejezeteket bevezető rövid áttekintésen keresztül ad képet a magyar fotóművészet múltjáról és jelenéről. Feltesz és megválaszol olyan kérdéseket is, mint hogy mitől válik egy fotó műalkotássá, a fényképezés a valóságleképezés vagy valóságteremtés gesztusa-e, csak azt lehet-e lefotózni, ami ott van a kamera előtt, illetve létezik-e moralitás a fotográfiában. De mi is A magyar fotóművészet háromszáz alkotója? Enciklopédia? Lexikon? Antológia? Egyik sem – de kicsit mindegyik. Mi a küldetése? Ismeretterjesztés? Kánonképzés? Kánonkorrekció? Több is, kevesebb is ezeknél. Ami bizonyos: minden korábbinál szélesebb horizontú, attitűdformáló, évtizedes viszonylatban is releváns munka – a tudatos látás mestereinek munkája –, amelynek lapozgatásában öröm elmerülni.

A kiadványban olyan fotóművészek, alkotók kaptak helyet, akik tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak e művészeti ág fejlődéséhez. Ilyen az 1832-ben Kolozsvárott született Veress Ferenc, akit a magyar fotográfia egyik legjelentősebb alakjaként tartunk számon. Az 1860-as évektől foglalkoztatta a színes fényképezés lehetősége, és 1881-ben kezdett kísérletezni a különböző technikákkal. 1882 és 1889 között szerkesztette és adta ki a Fényképészeti Lapok című havi szakfolyóiratot. Munkásságának fontos részét képezte a fotográfia társadalmi elismertségének növelése: szorgalmazta szakmai egyesület és szakiskola létrehozását, kitartóan támogatta a szakma elméleti oktatásának egyetemi bevezetését. Szintén megkerülhetetlen Rosti Pál személye, aki a 19. századi magyar útikönyv-irodalom kiemelkedő alakjaként tudományos igényességgel és gazdag képanyaggal ismertette meg az olvasókkal a távoli, egzotikus tájakat, bejárva Közép- és Dél-Amerikát. A háború alatt haditudósítóként dolgozó Balogh Rudolfnak több mint nyolcszáz képe jelent meg a Vasárnapi Újságban, köztük akkor még az újdonság erejével ható panoráma- és sztereófelvételek is. Az 1925-től megjelenő Pesti Napló Képes Mellékletének vezető riportereként a magyar tájakat, falusi életmódot bemutató zsánerképei a magyaros stílus védjegyévé váltak. A nagy elődök mellett a kötet komoly figyelmet fordít a kortárs alkotókra is, akik zöme A magyar fotóművészet háromszáz alkotója mellett a Műcsarnokban rendezett III. Fotóművészeti Nemzeti Szalonon is szerepel képeivel.

A kötet megjelenése a Dél-Alföld számára különösen fontos kulturális esemény, hiszen a háromszáz alkotó között kiemelkedően erős a régió jelenléte. A válogatás jól érzékelteti, hogy Csongrád-Csanád és Békés vármegye a magyar fotóművészet egyik meghatározó alkotói központja volt és maradt. A kötetben szerepel a Hódmezővásárhelyen született, világhírű építészeti fotográfus Lucien Hervé, a Szegeden született Oscar-díjas operatőr és fotográfus Zsigmond Vilmos, valamint a világ legismertebb természetfotósai között számontartott Máté Bence is. A régió fotótörténeti örökségét képviseli továbbá a hódmezővásárhelyi Plohn József, a szegedi Olasz Ferenc, a szentesi Tóth István, valamint a Békés megye kulturális és néprajzi értékeit dokumentáló Stekovics János és Stekovics Gáspár munkássága. Mellettük több más, a térséghez kötődő alkotó is helyet kapott a válogatásban, ami azt mutatja, hogy a Dél-Alföld nem csupán regionális jelentőségű műhely, hanem a magyar fotográfia egyik legerősebb vidéki bázisa.

A kötet az MMA-lexikonok (Magyar irodalmi művek 1956–2016; Magyar filmek 1896–2021) „szellemi folytatásaként”, de a vizuális művészetekhez méltó, egyedi, impozáns formátumban, az MMA Kiadó és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet közös gondozásában jelent meg. A kiadvány főszerkesztői Bán András és Kincses Károly.