Olimpikonok is szereztek idén diplomát a Szegedi Tudományegyetemen

Vajda Attila és Kónya Zsófia is pontosan tudja, hogy az élsportolóknak is fontos a tanulás, bár sokszor nehéz összeegyeztetni a napi több edzéssel vagy az olimpiai felkészüléssel. Mégis vannak olyanok, akik vállalkoznak erre és ezzel előre terveznek, megteremtik a versenysport utáni életük alapjait. A Szegedi Tudományegyetem is több olyan hallgatóval büszkélkedhet, akik aktív sportolóként is tanulnak, illetve olyanokkal is, akik már visszavonulásuk után kezdtek el egyetemi képzést.

Kónya Zsófia rövidpályás gyorskorcsolyázó mögött 23 éven át tartó pályafutás, három olimpia, és a 2022-es pekingi téli olimpián szerzett bronzérem áll, idén azonban bejelentette visszavonulását a versenyzéstől. Mindeközben befejezte tanulmányait az SZTE pszichológia alapképzésén.

– Van még egy kis hiányérzet bennem, de valószínű, hogy mindig is lesz. Egyszerűen el kell fogadni, hogy sokkal jobb lezárása is lehetett volna a pályafutásomnak, akár egy olimpiai indulással idén. Ez valamiért így alakult, én nyilvánvalóan mindent megtettem azért, hogy meglegyen a negyedik olimpiai kvalifikáció, de hát sajnos a sport nem mindig úgy alakul, ahogyan mi szeretnénk. Ez is formálja a világképemet – mesélt Kónya Zsófi a visszavonulásáról.Azt is elárulta, hogy visszavonulása óta teljesen megváltozott az élete. Azóta korcsolya nem is volt a lábán, hiszen az államvizsgára és a diplomaszerzésre fókuszált.

– Meg sem merem mondani, hogy mikor kezdtem ezt a szakot. Ez úgy nézett ki az élsport mellett, hogy minden félévben felvettem egy-kettő, maximum három tantárgyat, amit úgy éreztem, hogy az edzések és versenyek mellett el tudok végezni. Nem az volt prioritás, hogy minél hamarabb befejezzem a tanulmányaimat. Viszont itt az utolsó félévben, amikor már látszódott, hogy nem lesz meg az olimpiai kvalifikáció, jobban rá tudtam fókuszálni a tanulásra. Ez elég intenzív időszak volt, szakdolgozattal, államvizsgával együtt.

Most tart egy kis pihenőt, hogy kitalálja, mivel szeretne foglalkozni hosszú távon és hogy szeretne-e mesterképzésre jelentkezni. Egy biztos: a sport rengeteg mindenre megtanította. – A sportnak köszönhetően formálódott a személyiségem. Nagyon sok mindent tanultam, minden nap kitűztem egy célt, és ennek szenteltem az életemet. Úgy gondolom, hogy talán ez marad meg legjobban a sportolói életemből. Azt azért már érzékelem, hogy a civil élet teljesen más, itt máshogyan kell jól teljesíteni, akár fizikailag, akár mentálisan – zárta gondolatait Kónya Zsófi.

Vajda Attila, olimpiai bajnok kenus már jó ideje visszavonult az élsporttól, a tanulásban azonban új kihívásokat talált. Idén végzett az SZTE-n szakedzőin, szeptembertől pedig elkezdi a testnevelőtanár-képzést.

– Nagyon sokáig kerestem a kihívást, hogy egyáltalán hol fogom megtalálni a helyemet a visszavonulás után. Elköltöztem Magyarországról Ázsiába, és két évig ott dolgoztam edzőként. Ott megtaláltam azt a hivatást, amiben úgy éreztem, hogy önmagam tudok lenni. Mindazt, amit eddig tanultam, átéltem, megszereztem az élsporton keresztül, azt át tudom adni a tanítványaimnak, és ez az indíttatás vezérelt. Ezt a szakmaiságot nem csak a tapasztalati úton megszerzett tudáson keresztül akartam átadni, hanem szerettem volna komolyabb, egyetemi szinten képezni magamat, hogy minél jobb edzővé és egyesületi vezetővé váljak – árulta el Vajda Attila. Vajda Attila arról is mesélt, hogy a visszavonulás a kezdeti időszakban nagy űrt hagyott benne, ami miatt nehezen engedte el a versenyzői énjét. Állítása szerint edzőként az volt a legnagyobb hibája, hogy magához próbált hasonlítani másokat. Meg kellett tanulnia a benne lakozó versenyzőt háttérbe szorítani, és megtalálni azokat a módokat, amikkel másokat tud segíteni, hogy a gyerekek, felnőttek ügyesebbek legyenek, mint addig voltak.

– Persze most is versenyző vagyok, szóval hogyha véletlenül vízre kerülök, és ott tartok edzést, azt megsínylik a többiek. Olyankor átváltok, és gyakorlatilag versenyzővé avanzsálódok egy pillanat alatt. Ez nem tud kihalni belőlem.

Jelenleg a hat éve alapított egyesülete teszi ki napjainak nagy részét. Elsősorban nyolc és tizennégy év közötti gyerekekkel foglalkozik, és célja a sportág megszerettetése, illetve a szülők edukációja azzal kapcsolatban, hogy a sportot nemcsak a gyerek űzi, hanem az egész család azáltal, hogy a gyerek integrálódik a sportolói közegbe. Mindemellett pedig szakedzői diplomát szerzett az SZTE-n.

– Régóta benne volt a fejemben az, hogy szerezzek egy szakedzői diplomát, és amikor meghirdették Szegeden ezt a képzést, akkor úgy éreztem, hogy itt szeretném elvégezni. Három év alatt egy nagyon jó csapat alakult ki a hallgatótársaimmal, illetve jó tanárokkal hozott össze az élet. Szerintem mostanra jobban megértem arra, hogy tanuljak. Most már sokkal mélyebb szinten átlátom mindazt, amit eddig tudtam. A testnevelőtanári pedig azért lett fontos, mert ott, ahol tevékenykedek, az általános iskolát köznevelési sportiskolává átalakítottuk át, amely a 2027/28-as tanévben fogja elindítani a tevékenységét. Szeretnék én is belekapcsolódni a testnevelőtanári körbe, hiszen az egyik fő sportág a kajak-kenu lesz. De egy újabb diploma után sem állna meg az olimpiai bajnok kenus: doktori képzés elvégzésében is gondolkodik, kutatásával pedig szeretne minél többet adni a kajak-kenu sportágnak.

– Szerintem a tanulásban élem ki versenyző énemet. Magával az élsporttal jelenleg nem tudok dolgozni, mivel gyerekekkel foglalkozok, így inkább a nemzetközi sportélet, illetve a sportág fejlesztésének segítését kutatom. Hogy hogyan lehetne olyan mozgáselemzéseket végrehajtani, amelyekkel a sportágamat előre tudom mozdítani. Nagyon fontos példa az, hogy az élsport mellett a tanulás egy fontos tényező, hiszen nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok. Nyilván ezzel is szeretném bizonyítani egyrészt a szülőknek, másrészt a gyerekeknek, hogy attól, hogy olimpiát nyertem, még tanulhatok mellette, és tanulni is kell, hiszen az élet nem áll meg attól, hogy valaki sportol – mondta a 2008-as pekingi olimpiai bajnok.

Forrás, fotó: u-szeged.hu