Meghitt ünnep Székkutason
Várakozással nyitottuk meg a feldíszített templom ajtaját augusztus 9-én délután. Hetek óta szerveztük, takarítottuk, tervezgettük ezt a különleges alkalmat.
Több, mint két évvel ezelőtt fogalmazódott meg a presbitériumban a gondolat, hogy kár lenne parlagon hagyni templomunk idén 90 esztendős orgonáját. Akkor még nem tudtuk, honnan fogjuk előteremteni azt a pénzt, amire szükség lett volna, de imádságos szívvel kértük az Urat, hogy ha lehet, jöjjön el ez a nap.
Azonban, ahogy az ének szava is mondja: „Az Úr csodásan működik…”
Ünnepi istentiszteletünk azért is volt különleges, mert templomunk centenáriumi évében úgymond ez indított el az ünnepségsorozatot.
Az alkalomra felkértük a Tiszántúli Református Egyházkerület Egyházzenei Főigazgatóját, hogy ha megteheti, látogasson el hozzánk, nézze meg a hangszert és köszöntse az ünneplőket.
Így végül a közel 70 fős közösség előtt az istentisztelet a következőképp alakult:
Az istentisztelet kezdetén Mándi Kitti lelkipásztor vezette a liturgiát, köszöntötte az egybegyűlteket. Kezdőénekként ugyan azt a 33. zsoltárt énekeltük, mint amit 1936 októberében az orgonaavató gyülekezet. Az Igét Nagy Zoltán Imre, a Csongrádi Református Egyházmegye Főjegyzője hirdette, a 150. Zsoltár alapján, emlékeztetve bennünket: „Minden lélek dicsérje az Urat!” Mi pedig meg is tettük, énekkel és imádsággal, orgonaszó kíséretében dicsértük az Urat.
Az igehirdetés után Sárosi Dániel Főigazgató úr néhány szóban beszámolt az orgona eredetéről, a felújításról, valamint ismertette a következő koncertblokkban elhangzó darabokat.
Különleges esemény, amikor ilyen szakavatott kéz alatt szólalhat meg a „hangszerek királynője”, hiszen Sárosi Dániel nem csupán orgonaművész, hanem maga is számos hangszerfelújítást és építést követett végig.
Az istentiszteleten elhangzott az Istennek való hálaadás mellet a köszönetnyilvánítás is mind az orgonajavító Apró Tibor felé – bár ő maga most nem tudott részt venni, mind pedig a munkálatok ideje alatt nagy segítséget nyújtó Kóczán házaspárnak, akiknek neve – eleink szokását követve – felkerült az orgonán elhelyezett emléktáblára.
Így ért véget a templomi ünnepség, melyet a meleg ellenére is jó hangulatú szeretetvendégség követett. A kutasiak mellett Hódmezővásárhelyről és Orosházáról is érkeztek vendégek, többen Székkutasról származtak el.
Felemelő élmény volt egy ilyen találkozás házigazdájaként látni és érezni a jelenlévő örömet, hogy ennek a valaha többszáz fős, ma már kis gyülekezetnek az életében ilyen mérföldkő valósulhatott meg.
Bízunk benne, hogy október 18-án, a templomavatás 100 éves évfordulóján ismét együtt lehetünk, hálát adhatunk Isten megőrző kegyelméért.
Mándi Kitti
lelkipásztor
