Ha én vagyok én és te vagy te…

Nincs rosszabb egy kapcsolatnál egy nárcisztikussal? Dehogynem! Amikor két nárcisztikus szeret egymásba.

Amikor két nárcisztikus találkozik, az olyan, mint amikor két tükör egymás felé fordul: végtelen önimádat, visszaverődő ego és egy olyan kapcsolat, ahol a „Mi” fogalma nagyjából annyit jelent, mint „Én + Én, de te kicsit halkabban”. A kezdeti szikra persze látványos – hiszen ki ne szeretne beleszeretni valakibe, aki pont olyan tökéletesnek látja magát, mint ő maga? A közös szelfik, a „mi vagyunk a világ közepe” típusú posztok és a versengés, hogy ki kap több lájkot, garantáltan elindítják a kapcsolatot a rivaldafény felé.

A gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül: a másik is főszereplő akar lenni. A nárcisztikus párkapcsolatban nincs statiszta, csak két rendező, akik egymás jeleneteit próbálják átírni. A veszekedések nem arról szólnak, hogy ki hagyta nyitva a hűtőt, hanem hogy ki kapta a kevesebb figyelmet az utolsó vacsorán. A bocsánatkérés ritka, mint a szerénység a díjátadókon, és ha mégis elhangzik, az általában így kezdődik: „Sajnálom, hogy nem értetted meg, milyen nehéz nekem.”

És mégis, van ebben valami tragikomikus báj. Mert ha két nárcisztikus tényleg egymásra talál, az olyan, mint egy végtelen tükörlabirintus: zavaros, fárasztó, de lenyűgözően látványos. A kapcsolat nem feltétlenül tartós, de garantáltan emlékezetes – főleg a pszichológus számára, aki majd kibogozza a szálakat. Addig is: éljen a szerelem, ha nem is kölcsönös, legalább jól dokumentált!

(Kép: hallastarsasag.hu)