Elhunyt Sajdik Ferenc, a karikatúrista, aki életet lehelt Gombóc Artúrba

95 éves korában elhunyt Sajdik Ferenc Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas grafikus, karikaturista, akinek neve elválaszthatatlan a magyar rajzfilmkultúra olyan ikonjaitól, mint Gombóc Artúr és a Pom Pom meséi. A művész halálhírét Halász Géza, a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnöke erősítette meg. Sajdik Ferenc munkássága évtizedeken át formálta generációk humorérzékét és vizuális világát, rajzai mélyen beleivódtak a magyar popkultúra kollektív emlékezetébe.

Sajdik Németországban született, de gyermekkorát Görögországban és Magyarországon töltötte. Dunakeszire költözve, a második világháború után nyomdásznak tanult, majd a grafika felé fordult. Pályafutása az 1950-es évek elején indult, amikor első karikatúrái különböző lapokban jelentek meg. 1955-től a Rádió- és Televízió Újság és a legendás Ludas Matyi munkatársaként vált országszerte ismertté. Harminc éven át heti rendszerességgel jelentek meg jellegzetes, groteszk figurái, melyekért sokan kifejezetten az újságot vásárolták meg. Sajdik humora és egyedi rajzstílusa a hétköznapi élet abszurditásait ragadta meg, görbe tükröt tartva a társadalom elé.

A széleskörű ismertséget és az igazi népszerűséget azonban a rajzfilmek hozták el számára. Egy Műcsarnokban rendezett kiállítás után figyelt fel rá a szakma, és ismerkedett meg a filmgyártás olyan nagyjaival, mint Dargay Attila és Jankovics Marcell. A közös munka gyümölcse a La Fontaine-mesesorozat, majd a két kultikus animációs film, a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász. Ezek a Dargayval és Csukás Istvánnal közös alkotások olyan felejthetetlen karaktereket adtak a magyar mesevilágnak, mint a Radírpók, a Festéktüsszentő Hapci Benő és a csokoládérajongó Gombóc Artúr. Sajdik rajzfilmes munkássága a vizuális humor és a meseirodalom tökéletes szintézisét hozta létre.

Az 1990-es években visszavonult a napi újságrajzolástól, de alkotói lendülete nem csökkent. Illusztrátorként továbbra is aktív maradt, és több száz könyvet díszített rajzaival, köztük Rejtő Jenő műveit is. Életének utolsó évtizedeiben a festészetre, különösen a táblaképekre és a portrékra koncentrált, melyeken számára fontos történelmi személyiségeket és művészeket örökített meg. Munkásságát számos rangos díjjal, többek között Munkácsy Mihály- és Kossuth-díjjal, valamint a Nemzet Művésze címmel ismerték el. 2025-ben a Libri életműdíját is megkapta.

Sajdik Ferenc öröksége messze túlmutat a papíron és a filmvásznon. Munkái máig velünk élnek, és folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy a humor és a kreativitás milyen erővel képes összekötni generációkat és formálni a kultúrát.

Kép: dunakeszipost.hu