130 éves a hódmezővásárhelyi Református Ótemplom orgonája
„[…]egyházam ó templomába egy húsz változatú orgonának megfelelően leendő felállítására magamat megajánlom és költségeit fedezni fogom” – e nyilatkozatot Oláh Ferenc (1818 – 1908) presbiter 1895. januárjában adta át Pap Imre ótemplomi lelkipásztornak, majd az orgonaépítés nyertese, az akkor már Szegeden működőd Soukenik János (1860 – 1912) lett, aki 4846 forintos költséggel, három éves garanciával készítette el Hódmezővásárhely második templomi orgonáját. A 130 éves jubileum alkalmából június 28-án vasárnap 15 órai kezdettel hálaadó istentiszteletet tartanak, majd 16.30 órakor Pálúr János orgonaművész ad koncertet.
A morvaországi születésű, segédéveit Pécsett, az Angster orgonagyárban töltő Soukenik János, 1894 és 1912 között működött Szegeden. A 18 esztendő alatt 22 új orgona készítéséről, illetve több nagyobb átépítéséről maradtak fenn adatok – Czeglédi Ernő, az ótemplomi gyülekezet presbiteri jegyzőjének kutatásai alapján. Az orgona kúpládás, mechanikus kivitelben, két manuállal (billentyűsorral) és húsz regiszterrel (azaz eltérő hangszínű sípsorokkal) készült – eredetileg az Ótemplom keleti karzatán, amelyet a 2012-es felújításkor telepítettek át jelenlegi, bejárat feletti oldalra. A részletes kiviteli tervekből tudható, hogy az orgonaszekrénybe összesen 1095 darab síp (mintegy 760 db fém, és több mint 300 db fa) került beépítésre. A romantikus hangzásvilág eléréséhez a fémötvözetek és a nemes faanyagok precíz arányára volt szükség, melyhez Soukenik az ón és ólom változó arányú ötvözetét használta. (E fémsípok akárcsak a templomi bronz harangok, az első világháború alatt beolvasztásra kerültek.) A fa síptestekhez görcsmentes lucfenyőt és borovi fenyőt, a sípok magjához keményfát, elsősorban tölgyet vagy jávort vett igénybe az orgonakészítő mester, míg a sípok nyelvét többnyire sárgaréz lemezkék alkotják, a szelepeknél kiváló minőségű juh- vagy kecskebőrt használt. Az orgona hivatalos átvételét neves szakemberekből álló bíráló bizottság végezte, akik így dicsérték a mestert: „valóságos remekmű, messze földön nincs párja”.
A korabeli tudósításokból, amelyek az adományozástól egészen az avatásig rendszeresen beszámoltak a hangszerépítésről, tudható, hogy az orgonán nyilvánosan először megszólaló mű a „Nosza, ti, istenfélő hívek” kezdetű 33. zsoltár volt. A most vasárnapi hálaadó istentiszteleten ‑ igét hirdet Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke ‑ természetesen ezen énekvers is felcsendül Pálúr János, a Fasori Református Egyházközség kántorának improvizatív, de hagyománytisztelő játékában.
A liturgikus alkalmat követően 16:30 órai kezdettel Pálúr János Párizsi Nagydíjat nyert, Liszt-díjas orgonaművész Teremtéstörténet című, orgonaimprovizációs koncertjén a Mózes első könyvét, a Genezis eseményeit szólaltatja meg a hangszerek királynőjén. A díjtalanul látogatható hangverseny támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.
