22 éve nem halljuk a klasszikustól: jó estét, jó szurkolást!

2003-ban e napon távozott Knézy Jenő sportriporter.

Id. Knézy Jenő (Nagyvárad, 1944. augusztus 19. – Budapest, 2003. június 17.) magyar sportújságíró és sportriporter, ifjabb Knézy Jenő sportriporter édesapja.

Tanulmányai

Kiskunhalason élt, Budapesten érettségizett. 1961–62-ben a magyar ifjúsági kosárlabda-válogatott tagja volt. 1962-től 1964-ig a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben dolgozott. 1964–1969 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán tanult.

1969–70-ben mezőgazdasági gépészmérnök végzettséggel a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár üzemmérnöke volt. Jelentkezett a Pályabelépő című sportriporter-pályázatra több mint ötezer társával együtt, és ebben a műsorban debütált a televízióban.[1] 1971-től a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa és riportere lett. 1972-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tagja.

Főként a labdajátékokkal forrt össze a neve, de közvetített többek közt jégkorongot, úszást, egy időben Formula–1-et is. Szállóigévé vált köszöntése volt a Jó estét, jó szurkolást!, amit ő maga talált ki, később le is védette. 1974-től 2002-ig valamennyi labdarúgó-világbajnokságon kint volt, háromszor a döntőt is közvetítette (1990, 1998, 2002). 1976-tól az Európa-bajnokságokról is rendszeresen közvetített.

Jó estét, jó szurkolást!

– Knézy Jenő

A BEK/Bajnokok Ligája döntőjét is rendszerint ő kommentálta 2002-ig. Az 1972-es müncheni nyári játékoktól kezdve egészen a 2002-es téli játékokig az olimpiákról is tudósított, három magyar aranyérem megszerzését kommentálta (1992 – női kajak négyes, 2000 – Kovács Ágnes 200 m mellúszás, férfi vízilabda-válogatott).

Két ízben volt rövid ideig a Telesport főszerkesztője (1997 első fele, 1998 végétől 1999 nyaráig), a kettő között, valamint 1999-től főmunkatársa. Sokoldalúságát bizonyítva láthatták a nézők kabaréműsorokban és választási műsorokban is.