Ádám a Cseresnyés férfi biliárdbajnoka

A Cseresnyés Kollégium Médiaszakköre ezúttal a frissen megkoronázott biliárdbajnokot, Domokos Ádámot kereste fel, hogy a verseny kulisszatitkairól és a siker hátteréről kérdezzék. Ádám neve nem ismeretlen a kollégiumi folyosókon. Ha éppen nem a zöld posztó mellett koncentrál, akkor focizik, röplabdázik vagy pingpongozik; ünnepségeinken énekel vagy verset mond; máskor regionális versenyeken néptáncosként képviseli közösségünket.

Mindezek ellenére kerüli a feltűnést. A rendkívül szerény fiatalember nem tartozik azok közé, akik reflektorfényre vágynak. Vallja, hogy alkotni és cselekedni kell – a szereplés másodlagos. Első reakciója az interjúfelkérésre egy udvarias hárítás volt: „Most inkább tanulnom kellene, a holnapi irodalomóra fontosabb.” Hosszas győzködés után végül mégis kötélnek állt – így született meg az alábbi beszélgetés az idei férfi biliárdbajnokkal.

– Milyen élmény volt megnyerni a kollégiumi biliárdversenyt?

– A versenytársaim ellen nagy erőfeszítést kellett tegyek a bajnoki cím megszerzéséhez. Sokszor úgy éreztem, hogy bármelyik mérkőzésen elvérezhetek, de a szakkörön szerzett tapasztalataim miatt a nagy nyomás ellenére is tudtam hozni a kötelezőt. Nem kapkodtam, próbáltam nyugodt maradni, és ez sokat segített a döntő helyzetekben.

– Miért kezdtél el járni a biliárdszakkörre, mi fogott meg benne?

– Az elején inkább kíváncsiság volt. Szerettem volna jobban játszani, mert addig inkább csak haverokkal biliárdoztam. Aztán rájöttem, hogy ez nemcsak egy játék, hanem egy olyan sport, ahol gondolkodni is kell, tehát egy igazi észjáték. Talán ez volt a legnagyobb kihívás számomra.

– Mi volt az első dolog, amit a foglalkozásokon megtanultál?

– A pool biliárd versenyszabályzatával kellett először megismerkednünk, hiszen korábban különböző kocsmai szabályok szerint játszottunk. A legfontosabb különbség talán az, hogy előre be kell mondani, hogy melyik golyót melyik zsebbe akarom juttatni.

– Milyen technikákat és lökéseket sajátítottál el a szakkörön?

– Rengeteget gyakoroltunk. A stabil beállást, a helyes alaplökéseket, a visszahúzást, a falról való terelést és az ugratást. Ezeknek köszönhetően már nem csak egy lökést látok előre, hanem próbálok több lépésben gondolkodni.

– Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra a tanulás során?

– A türelem és a koncentráció. Néha legszívesebben gyorsan meglöktem volna a golyót, de meg kellett tanulnom, hogy jobb megállni, átgondolni a helyzetet, és csak utána lökni.

– A szakkör nemcsak a játékról szól. Mit tanultál a hozzáállásról?

– Sokat tanultam arról, hogyan kell viselkedni játék közben. Azt, hogy szerényen kell győzni, nem szabad nagyképűnek lenni, és ha veszítesz, akkor azt kulturáltan kell elfogadni. Azt, hogy nem ciki hibázni,  az a  fontos, hogyan reagálsz rá. Ez szerintem nemcsak a biliárdban fontos.

– Mit üzennél azoknak, akik még csak gondolkodnak a biliárd szakkörön?

– Azt, hogy bátran próbálják ki. Nem baj, ha valaki teljesen kezdő. Itt nemcsak biliárdozni tanul az ember, hanem figyelni, gondolkodni és kezelni a versenyhelyzeteket is.

– Hogyan tovább?

– Szeretnék fejlődni, még tudatosabban gyakorolni, ha lehetőség adódik, újabb versenyeken nyerni, és esetleg a Mestert is megszorítani. A mostani siker inkább kezdet, mint lezárás.