Akit idegennek hisznek, az hisz az idegenekben?

Emma Stone a Velencei Filmfesztiválon nemcsak új filmjével, a Bugoniával keltett feltűnést, hanem azzal a kijelentésével is, hogy hisz a földönkívüliek létezésében.

A színésznő Carl Sagan filozófiájára hivatkozva úgy fogalmazott: az elképzelés, hogy egyedül vagyunk az univerzumban, szerinte önimádó gondolat. Ez a személyes hitvallás különösen érdekes annak fényében, hogy a filmben egy olyan karaktert alakít, akit épp azért rabolnak el, mert elrablói földönkívülinek hiszik. Stone meggyőződése így nemcsak a sajtótájékoztatón volt téma, hanem szinte átszövi a szerepét is.

A kérdés tehát az: hitelesebb-e egy ilyen szerep, ha a színész maga is hisz annak alapfeltevésében? Emma Stone esetében úgy tűnik, igen. A Bugonia groteszk, szürreális világában a karaktere – egy gyógyszeripari vezérigazgató – egy összeesküvés-elmélet célpontjává válik, és a színésznő saját nyitottsága az ismeretlen iránt segíthet abban, hogy ne csak eljátssza, hanem átélje a karakter dilemmáit. A hit nem feltétlenül teszi valóságosabbá a történetet, de mélyebb rétegeket adhat a színészi játékhoz, különösen egy olyan abszurd és filozofikus rendező mellett, mint Jorgosz Lanthimosz.

Végső soron Emma Stone nyilatkozata nemcsak a film kontextusában érdekes, hanem kulturális szinten is: egy világsztár, aki nyíltan vállalja, hogy hisz a földönkívüliekben, hozzájárulhat ahhoz, hogy a témát ne csak a sci-fi rajongók, hanem a szélesebb közönség is komolyan vegye. A szerep és a személyes hit találkozása ritka pillanat, amely nemcsak a karakter hitelességét növeli, hanem a nézők számára is új értelmezési lehetőségeket nyit meg.

(Kép: Atsushi Nishijima/Focus Features)