Amikor a zene elhallgat, avagy a koncert utáni lehangoltság jelensége
Egy koncertre általában hosszú ideig készülünk, hiszen megvesszük a jegyet, újra és újra meghallgatjuk a kedvenc zenéinket, és izgatottan számoljuk vissza a napokat. Amikor végre elérkezik az este, a tömeg, a fények, a hangulat és a zene pillanatok alatt beszippant. Az élmény gyakran katartikus, felszabadító és eufórikus, aztán másnap minden visszatér a megszokott kerékvágásba, és néha épp ez az, amit nehéz feldolgozni.
A koncert utáni lehangoltság, vagy ahogy egyre többen hívják: „post-concert depression” valójában nem orvosi diagnózis, mégis sokan élik meg. Az élmény intenzitása, a várakozással eltöltött hosszú idő, a közösségi élmény hirtelen megszűnése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a koncert másnapján vagy az azt követő napokban valaki szokatlanul üresnek, fásultnak vagy csalódottnak érezze magát.
Ez a lelkiállapot több dologból is fakadhat. Egyrészt az agyunk koncert közben nagy mennyiségű boldogsághormont szabadít fel, ami az élmény végével természetesen visszaesik. Másrészt a hétköznapok kontrasztja, az, hogy az élmény után visszatérünk a rutinba, munkába gyakran még erőteljesebbé teszi az ürességérzetet. Ráadásul a koncertek gyakran erős érzelmi kötődéseket is előhívnak, legyen szó a nosztalgiáról, arról, ha azonosulunk az előadóval, vagy az adott zenei korszak hangulatával, ezek mind mélyebb lelki hatásokat válthatnak ki.
A koncert utáni lehangoltság legtöbbször átmeneti, és néhány nap alatt enyhül. Az emlékek újranézése, barátokkal való beszélgetés, élmények megosztása sokat segíthet az utóhatás feldolgozásában. Az is jó módszer lehet, ha az ember már előre kinéz egy újabb programot vagy koncertet, ez a fajta előretekintés segít fenntartani a pozitív várakozást és új célokat ad.
Fontos azonban, hogy ha a szomorúság, kedvetlenség, vagy érdektelenség érzése elhúzódik, és más területeken is jelentkezik (pl. alvásproblémák, szorongás, koncentrációs nehézség), akkor érdemes lehet szakemberrel beszélni róla.
kép forrása: freepik.com