Rádió7

Sokan ismerjük azt a jelenséget, amikor egy stresszes nap után valami édes vagy sós finomság után nyúlunk, ésnem az éhség, hanem az érzelmeink miatt. Ez az úgynevezett érzelmi evés, amikor az étel nem testi szükségletet, hanem lelki űrt próbál betölteni.

Az érzelmi evés gyakran olyan érzésekhez kapcsolódik, mint a szorongás, a magány, az unalom vagy akár a feszültség. Az evés ilyenkor nem csak táplál, hanem ideiglenesen megnyugtat, leköti a figyelmet, vagy éppen vigaszt nyújt. Bár időlegesen működik, hosszú távon nem oldja meg a valódi problémákat, sőt, akár újabbakat generálhat, például bűntudatot, testképzavart vagy egészségügyi gondokat.

Fontos felismerni a különbséget a fizikai és érzelmi éhség között. Míg a fizikai éhség fokozatosan jelentkezik és bármilyen étellel csillapítható, az érzelmi éhség hirtelen tör ránk, és általában valamilyen konkrét, „komfortétel” iránti vágy formájában jelenik meg, például csokoládé, chips vagy péksütemény. Az érzelmi evés gyakran túlevéssel is jár, amit később megbánás és lelkiismeret-furdalás követhet.

A tudatosság kulcsszerepet játszik a változásban. Ha felismerjük, hogy nem az éhség hajt bennünket, hanem a stressz vagy a rossz hangulat, akkor már tettünk egy lépést a tudatosabb étkezés felé. Hasznos lehet étkezési naplót vezetni, ahol nem csak az elfogyasztott ételeket, hanem a velük kapcsolatos érzelmeket is rögzítjük.

Az érzelmi evés kezelése nem mindig könnyű, de nem is lehetetlen. Segíthet, ha keresünk alternatív megküzdési módokat, például sétálunk egyet, naplót írunk, relaxációs technikákat alkalmazunk vagy beszélgetünk valakivel. Ha úgy érezzük, hogy az evés már túlzottan befolyásolja a mindennapjainkat, érdemes lehet pszichológus vagy dietetikus segítségét kérni.

Az étel egyáltalán nem ellenség, de jó, ha megtanuljuk, hogy a valódi szükségleteinket nem mindig a kedvenc fogásunk tudja kielégíteni. Ahhoz, hogy igazán jól legyünk, nemcsak azt kell figyelnünk, mit eszünk, hanem azt is, hogy miért.

kép forrása: freepik.com