Beilleszkedett a Cseresnyésbe a legfiatalabb kollégista
Sóti Zselyke Enikő a hódmezővásárhelyi Corvin kollégiumának legfiatalabb lakója. A 13 éves diáklány minden tekintetben beilleszkedett a kollégium közösségébe, és a médiaszakkör tagjai annak szerettek volna utánajárni, hogyan telnek a mindennapjai.
– Miért döntöttetek úgy, hogy 13 évesen kollégista leszel?
– Azért döntöttünk a kollégium mellett, mert a választott iskolám messze van az otthonunktól, emellett jó lehetőséget láttunk arra is, hogy önállóbb legyek és új embereket ismerjek meg. Édesanyám különösen támogatta ezt, hiszen ő is 13 évesen került annak idején kollégiumba.
– Hol lakik a családod, és milyen gyakran tudsz hazamenni hozzájuk?
– A családom egy Veszprém melletti kisebb településen, Felsőörsön él, ahonnan nehéz lenne minden nap iskolába járni. Szeretnék minden hétvégén hazamenni, de néha a műkorcsolyaedzéseim miatt ez nem kivitelezhető.
– Melyik suliba jársz?
– A Németh László Gimnázium, Általános Iskola gimnáziumi 7. osztályába járok, természettudományi tagozatra. Az iskolában is gyorsan megtaláltam a helyemet, sok osztálytársammal jó kapcsolatba kerültem.
– Van olyan tantárgy, amit kifejezetten szeretsz? Miért pont azt?
– A kedvenc tantárgyam a biológia és a német nyelv. A korábbi iskolám nemzetiségi iskola volt, ahol a németet kiemelten tanultuk, és a nyelv szeretete megmaradt. A biológiát pedig a jelenlegi tanárnőm kedveltette meg velem.
– Mi a legfontosabb szempont számodra egy középiskolában?
– A legfontosabb számomra az, hogy jó legyen a tanítás színvonala, és olyan tantárgyakat tanulhassak, amik érdekelnek. Az is számít, hogy jó legyen a közösség.
– Gondolkodtál már azon, hogy melyik középiskolába mennél tovább?
– Nekem ezen már nem kell gondolkodnom, hiszen terveim szerint ebben az iskolában fogok érettségizni is. Úgy érzem, a gimnázium megadja számomra azt a tudást, ami az egyetemi továbbtanulásomhoz szükséges lesz.
– Milyen volt az első pár hónapod a kollégiumban? Mi volt a legfurcsább vagy legjobb élmény?
– Az első pár hónap kicsit szokatlan volt, mert hiányzott a családom, és meg kellett szoknom az új szabályokat. De jó érzéssel töltött el, hogy mivel én vagyok a legfiatalabb a kollégiumban, rám külön oda fognak figyelni, „szemmel fognak tartani”. A legjobb élmény az volt, amikor új barátokat szereztem, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.
– Jársz valamilyen szakkörre vagy külön foglalkozásra? Miért azt választottad?
– Járok egy sportszakkörre, a röplabdára, mert korábban már három évig röplabdáztam, és szeretek mozogni. Jó érzés csapatban lenni és együtt fejlődni.
– Mit csinálsz legszívesebben a koliban suli után?
– Iskola után legszívesebben beszélgetek a lányokkal és a fiúkkal, vagy néha együtt tanulunk. De olyan is megesik, hogy biliárdozni tanítanak a gyakorlottabb kollégisták.
– Mi az, amit a legjobban szeretsz a kollégiumi életben vagy a közösségben?
– Azt szeretem a legjobban, hogy mindig van kivel beszélgetni, és sok közös program van. A kollégiumi Bemutatkozó estre történő közös tánc tanulása nagyon összekovácsolta a társaságot. A kollégiumi közösség összetartó, és sok élményt ad.
– Mit üzennél annak, aki gondolkodik azon, hogy – akár általános iskolásként is – kollégista legyen?
– Azt üzenném neki, hogy ne féljen tőle, mert bár eleinte nehéz lehet, de a közösségek nagyon befogadóak, nagyon sokat lehet egymástól tanulni. A kollégium segít önállóbbá válni, barátokat szerezni, és sok szép emléket is ad.
Cseresnyés Kollégium médiaszakköre