Búcsú Pataki Bélától és Tóth Évától a Cseresnyés Kollégiumban
A Cseresnyés Kollégium közössége szeptember közepén bensőséges, mégis ünnepélyes keretek között búcsúzott két kiemelkedő pedagógusától, akik évtizedeken át munkálkodtak a régió ifjúságának szolgálatában.
Pataki Béla 31 éven át dolgozott a Cseresnyés Kollégiumban. Nevelői és pedagógiai tevékenysége mellett különleges szenvedéllyel fordult a múlt felé: kutatta, rendszerezte, majd feldolgozta a kollégium és az épület történetét. Hagyományőrző munkáját kiállítás, dokumentumfilm, rendhagyó kollégiumtörténeti előadás és könyv fémjelzi, amelyek mind betekintést nyújtanak az épület 50 éves és a kollégium 80 éves históriájába.
Babits Mihállyal vallotta: „A múlt nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkünkben; egész valónk az egész múlt eredője; minden jelen pillanat magában foglalja az egész múltat, és valamit ad hozzá.”
2017-ben az általa szerkesztett első emlékkötet jelent meg, amely az épület első fél évszázadát mutatta be, kiegészítve DVD melléklettel, fotókkal, hangdokumentumokkal és archív filmekkel. A munka azonban nem ért véget: Béla figyelmét a teljes, nyolc évtizedes kollégiumi történelem ragadta meg, annak történelmi fordulataival és az itt élő diákok egyéni sorsaival együtt.
2018-ban az Emlékpontban tartották Cseresnyés emlékezet című dokumentumfilmjének ősbemutatóját, amely később országos közönség elé került a budapesti Tabán Art Moziban, az ARS SACRA filmhét keretében.
A jubileumi ünnepségsorozat a következő évben is folytatódott, s ennek keretében született meg Béla vaskos kötete, a 80 év tanúi, amely nemcsak dokumentál, hanem üzen is a jelennek és a jövőnek: az erős gyökerek biztonságot adnak, a hagyományok ismerete eligazít, és erőt nyújt az új feladatokra való felkészüléshez.
Tóth Éva 36 évig dolgozott nevelőtanárként. Nevelői munkája mindig túlmutatott a tanításon, korrepetáláson vagy a felügyeleten: az emberi tartalom, a személyes figyelem és az értékek közvetítése jellemezte.
Tevékenységi körébe tartozott az állatvédő szakkör vezetése, amely diákok sokaságának adott lehetőséget arra, hogy felelősséggel, nyitottsággal és együttérzéssel forduljanak az élővilág felé. A programhoz kapcsolódó adománygyűjtések és jótékonysági akciók mind arról tanúskodtak, hogy a gondoskodás nem állhat meg az embernél: minden élőlényre ki kell terjednie.
Mindezek mellett szívügyének tekintette a művészetet. A kollégium ének-zenei életének fejlesztése, ünnepeink emelkedett hangulata, az adventi és karácsonyi rendezvények felejthetetlen zenei pillanatai mind az ő munkásságát dicsérik. Hitte és vallotta, hogy a művészet nem luxus, hanem az emberi közösség oxigénje.
A Cseresnyés Kollégium közössége büszke arra, hogy két ilyen elhivatott, alkotó és példamutató pedagógus munkája határozta meg intézményünk arculatát. Jó egészséget, boldog nyugdíjas éveket, sok örömteli pillanatot kíván szeretteitek körében.
(a Cseresnyés Kollégium nevelőtestülete)