Csongrád-Csanádban is megtalálható az Év Emlőse
A molnárgörényt választotta 2026-ban az Év Emlősének a Vadonleső Program szakmai közössége. A közösségi adatgyűjtő programot az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működteti a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével.
A molnárgörény (Mustela eversmanii) nyílt élőhelyek – mezők, szántók – ragadozója.
Hazánkban jelentős állománya Győr-Moson-Sopron, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád-Csanád vármegyében található. A hazai emlősfauna alulkutatott képviselője rejtett életmódja és alacsony egyedszáma miatt csak ritkán kerül szem elé. Kerüli az erdőket és az emberi településeket. Föld alatti búvóhelye gyakran elhagyott – és azokénál nagyobb termete miatt tovább bővített – hörcsög- és ürgejárat. Időszakosan több kotorékot is váltogat, néha kazlakban is megpihen. Kölyökneveléskor viszont hetekig egy búvóhelyhez ragaszkodik. Ilyenkor a szülők aktivitása is megváltozik, hiszen a görénykölykök szinte csak nappal bújnak elő játszani a kotorékból.
Igazán agilis ragadozó, főként éjszaka jár vadászni. Nyújtott testének és rövid lábainak köszönhetően talajszinten előforduló kisebb testű állatokat zsákmányol, döntően rágcsálókat, leggyakrabban pockokat, hörcsögöket vagy ürgéket. Talán „álarcos bandita” ábrázatának is köszönheti, hogy a népnyelv tévesen „tyúkól-fosztogató” címmel bélyegezte meg, pedig a gazdák helyett valójában a hörcsögöknek van jogos félnivalója. Hiszen ez a specialista ragadozó az úgynevezett „hörcsögös helyeken” akár saját kotorékában is képes elkapni az eleségnek kiszemelt hörcsögöt. „Molnár” nevét onnan kaphatta, hogy a malmok sok rágcsálót vonzottak, hozzájuk pedig a falánk görények jó étvággyal ragaszkodtak. Más vélemények szerint bundája világos, „lisztes” színezete ihlethette a névadót.
A faj 1974 óta védettséget élvez Magyarországon. 2015 óta országos szinten, a nemzetipark- igazgatóságok bevonásával és önkéntesek révén közösségi adatgyűjtéssel zajlik előfordulásának térképezése. A kutatók rádiótelemetriás vizsgálatokkal (amelynek során kis méretű helymeghatározó jeladókat rögzítenek az egyes egyedekre és ezek segítségével távolról követik a mozgásukat) tudják felmérni a molnárgörény mozgáskörzetét, ami hímek esetében átlagosan 315, nőstény egyedeiknél pedig átlagosan 220 hektár. A kutatás feltárta azt is, hogy az állatok által használt terület nagysága és térbeli elhelyezkedése évszakonként eltér: télen kisebb területen mozognak, mint tavasszal. Táplálékbázisuk és életmódjuk lehetővé teszi, hogy prédaváltással alkalmazkodjanak, ha megváltozik a táplálékforrás; pl. pocokgradáció során tömegesen elérhető mezeipocok-zsákmány.
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.