Február végéig érdemes elkészíteni és kihelyezni a méhecskehoteleket
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok figyelmébe ajánlja a rendkívül egyszerű, különösen látványos méhecskehotel-eszközcsoportot, amivel erkélyen, ablakpárkányon is hatékonyan és hiánypótló módon segíthetjük a magányos életmódot folytató, kevésbé közismert, szelíd beporzó méhek és darazsak szaporodását már kora tavasztól.
A magányosan élő méhek és darazsak körülöttünk élnek a kertekben, parkokban, iskolákban, óvodákban, lakótelepeken – még a sokadik emelet magasában is. Mindenütt ott vannak, ahol virágokat találnak. Azért nem figyelünk fel rájuk, mert ezek az állatok – a családokban élő rokonsággal szemben – nem támadékonyak, ha nem fogjuk meg őket, teljesen ártalmatlanok!
A házi méhek faodvakat, kaptárakra igénylő több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok közül sok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízza utódait. Ezekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ezt legegyszerűbben 10-4 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugliba készíthetjük el, de építhetünk szekrényes méhecskehotelt is. A méhecskehotel azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszköz, mert ezek elkészítése óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében sokkal egyszerűbb (és természetvédelmi szempontból jóval hasznosabb, alapvetőbb fontosságú), mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké!
Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében – március elején kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Eközben a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában.
Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovarfaj többsége a méhek (Magyarországon mintegy 700 méhfaj él), ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki, így ezek nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.
Az MME Természetbarát programja külön fejezeteket szentel a nem madár állatcsoportok, így a beporzó magányos méhek és darazsak védelmének. Ennek keretében, a méhecskehotelek (darázsgarázsok) mellett, annak fontosságát is hangsúlyozzuk, hogy a települési kertek, parkok gondozásakor is terjedjen el a nyírásra szánt területeken virágos gyepfolt méh- és lepkelegelők meghagyása (ami a fészket elhagyó madárfiókáknak is búvóhelyet biztosít). Megoldási javaslataik közül ez a kettő be is került az EU támogatású agrár-környezetgazdálkodási kifizetésben (AKG) résztvevő gazdák által végrehajtandó természetkímélő tevékenységek közé.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (Orbán Zoltán)