Gyermekhiszti: Okok és megoldások

Előfordult már, hogy a nevelők, tanárok vagy rokonok „áldott jó” gyereknek tartották csemetéjét, aki máshol nyugodt és együttműködő, otthon azonban rendszeresen toporzékol, engedetlen és nyűgös?

Anyaként talán már megkapta a kritikát: „azért hisztizik, mert nem jól neveled”. Pedig nagy valószínűséggel éppen az ellenkezője igaz! Gyakori jelenség, hogy a kisgyermekek – óvodások, bölcsisek – a közösségből hazatérve teljesen kifordulnak magukból, nem együttműködőek, sőt, akár ütnek, dobálnak, toporzékolnak. Ez a viselkedés jellemzően az anyával szemben a legintenzívebb, ami miatt az anyák tévesen azt a kritikát kapják, hogy elkényeztetik a gyereküket. Ez a nézet azonban az esetek túlnyomó részében nem állja meg a helyét. Fontos megérteni, hogy a gyermek viselkedése nem ellenünk szól, hanem éppen a belénk vetett bizalmát bizonyítja.

Ne feledjük, hogy a gyerekek napja is rengeteg ingert tartogat. Az óvodai vagy bölcsődei környezetben reggeltől délutánig folyamatos zsivaj, hangzavar, feladatok, és az elvárt viselkedésnek való megfelelés rendkívül megterhelő a fejlődésben lévő idegrendszerük számára. Már a reggeli indulás is sietős, ami önmagában is szorongást okozhat. A nap folyamán a kisgyerekek egész nap a pedagógusok kéréseihez, elvárásaihoz, fegyelmezéshez, a kötelező csendhez és a csoporttársakhoz próbálnak alkalmazkodni, amennyire csak életkoruk engedi. Nem adhatják ki magukból a dühüket, kimerültségüket, frusztrációjukat. Amikor aztán a szülő megérkezik, a jelenléte okozta felszabadító érzés nyomán átszakad a „gát”, és kiszabadulnak az addig elfojtott érzelmek.

De miért éppen anyával szemben jelentkezik ez a viselkedés? Ennek több oka is van. Egyrészt a kisgyermek a legtöbbször az édesanyjával dacol, ami a bizalom jele. A gyermek el meri engedni magát, meg meri mutatni indulatait az édesanyjának, mert tudja, hogy elfogadják. Másrészt ez annak a jele, hogy a leválás folyamata megkezdődött, és megjelent benne a függetlenség iránti vágy. Fontos megemlíteni azt is, hogy néha a hiszti, toporzékolás vagy sírás a szülő érzelmi elérhetetlensége miatt alakul ki. A kisgyermek még nem tudja jól kommunikálni a kapcsolódás iránti vágyát vagy hiányérzetét, és sajnálatos módon csak ezzel az eszközzel találja meg az utat a szülőhöz. Ilyenkor a gyermek nagy eséllyel maga is szenved saját viselkedésétől, és ebben az állapotában még inkább kedvességre és kapcsolódásra vágyik.

Mit tehetünk ilyenkor, és mit ne? A legfontosabb, hogy ne büntessük a gyermeket azért, amiért „megőrül”. Ehelyett segítsünk neki a frusztráció elviselésében, feldolgozásában és levezetésében. Biztosítsunk lehetőséget, hogy kiadhassa magából a nap folyamán feltorlódott feszültséget. Adjuk neki délután egy kis időt és teret, hogy áthangolódjon az otthoni környezetre, és ne terheljük tovább a helyzetet még több feszültséggel, kiabálással. Igyekezzünk lelassulni, és kizárni a külvilágot – ne foglalkozzunk azzal, ki mit szól. Csak rá figyeljünk, és legyünk számára érzelmileg elérhetőek a nehéz percekben is. Ha kicsit megnyugodott, guggoljunk le hozzá, és a szemébe nézve mondjuk el, hogy együttérzünk vele, de azt is, hogy mit nem és miért nem. Kínáljunk fel lehetőségeket a problémája megoldására, és ha engedi, öleljük meg, mert az ölelés csodákra képes.

Ne fegyelmezéssel indítsuk a nap további részét. Mozduljunk ki, hagyjuk, hogy kiengedje a feszültséget. A szabad mozgásnak óriási szerepe van a feszültségoldásban. Találjunk ki olyan játékot, amiben kreatívan használhatja a hangosabbik hangját, például kiabálhat egy jelzésre, majd halkabbra kell vennie a hangját. Tárgyilagosan közöljük, ha vége a játéknak, és mondjuk el, mi a következő lépés. Ezzel keretet adunk annak, mikor szabadjára engedheti magát, és mikor van az a pont, amikor vége a tombolásnak. Nagyon fontos az óvoda/iskola utáni „levezetés” és szünet, hiszen délután és este új rutin kezdődik (házi feladat, vacsora, fürdés, lefekvés). Ezt a kört lehetetlen higgadtan végigcsinálni, ha már eleve frusztráltan áll neki gyermek és szülő. Ne várjunk el lehetetlent a gyerekektől: képtelenség mindig fegyelmezettnek lenni.