Hogy mentsünk meg egy öngyilkos dízelt?

Az elszabadult dízelmotor megdöbbentő látvány, a blokk hatalmas füstfelhőt eregetve nyírja ki magát – és ordít. Ritkán fordul elő ilyesmi, de sorra látni olyan videókat, hogy próbálják megfékezni, de többnyire csak ostoba csetlés-botlás van, pedig egyszerűen csökkenthetjük a károkat.

A dízelmotorok egyik alapvető különbsége a benzinesekkel szemben, hogy a keverékképzés az égéstérben történik, a motor csak levegőt szív be a működéshez. Tehát ha a befecskendező rendszer által szolgáltatott üzemanyag-mennyiségen felül is éghető anyag kerül a rendszerbe, az bizony gyulladni fog, és hiába fordítjuk nulla állásba a slusszkulcsot.

Bizony, a karbantartás, rendszeres szervizelés hiányában előfordulhat olyan meghibásodás néhány típusnál, hogy kenőolaj jut a hengerekbe, ezzel a motor ördögi, megállíthatatlannak tűnő pörgésbe kezd, ami a totális megsemmisülésig tart: amíg az összes kenőolajat el nem fogyasztja a motorblokkból.

A leghatásosabb módszer a katasztrófa elhárítására a lefullasztás. A kézi váltós autónál ezt lehet úgy, hogy a legnagyobb sebességi fokozatban állóra fékezzük az autót, de az automata váltós verdáknál ez hatástalan, hisz a váltó szorgosan vissza fog váltani, és nagyobb erővel hajt.

Tehát az automatáknál marad az egyetlen megoldás (ami kézi váltósoknál is működik): elzárni a levegő útját. Ilyenkor ha megállunk az út szélén, keressünk egy pokrócot vagy ruhadarabot, akár egy kabátot vagy pólót, nyissuk fel a gépháztetőt és tömjük be az összegombócolt ruhadarabbal a motor szívócsövét a légszűrőháznál, így elzárva a levegő útját. Ha nem férünk oda, akár a szűrőház fedelét is levehetjük, kivesszük a levegőszűrőt és annak a helyén biztosan be tudjuk fogni a ronggyal a szívócsövet. Ha ügyesek vagyunk, másodperceken belül a motor le fog fulladni, és így megmenthetjük a totálkártól.