Hogyan koordinál a macska?

A zsíros kenyér mindig pofára, a macska mindig talpra esik – ez utóbbinak új magyarázata is van.

A japán Yamaguchi Egyetem kutatói új magyarázatot adtak arra, hogyan képesek a macskák zuhanás közben megfordulni és mindig talpra érkezni. A vizsgálat során macskagerinceket elemeztek, különösen a hát- és ágyéki csigolyák felépítését, hogy megértsék, melyik szakasz teszi lehetővé a rendkívül gyors és pontos levegőbeli fordulatot.

A kutatók megállapították, hogy a mellkasi gerincszakasz jóval rugalmasabb, mozgástartománya körülbelül háromszor nagyobb, miközben merevsége kisebb, mint az ágyéki részé. Ez a különbség teszi lehetővé, hogy a macska teste két részre „osztva” mozogjon: először az elülső testfél csavarodik el, majd néhány tizedmásodperccel később követi a hátsó rész. Ez a mozgássor úgy változtatja meg a testhelyzetet, hogy közben nem sérti a fizika törvényeit.

A jelenséget már a 19. század végén is vizsgálták: Étienne-Jules Marey fotósorozata mutatta be először, hogyan csavarodik a macska a levegőben. A mostani kutatás azonban anatómiai bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a mellkasi csigolyák rugalmassága a kulcs. A felfedezés nemcsak a macskák híres „talpraesését” magyarázza meg, hanem a robotikában és a biomechanikában is új alkalmazási lehetőségeket nyithat.

(Kép: mme.hu)