Kék vagy rózsaszín?

Zajszűrős felhallgató, lenge ruha és alternatív kommunikációs gombokkal rendelkező tablet – így néz ki a Mattel által hétfőn piacra dobott autista Barbie baba. A cég kommunikációja szerint az új modellel is igyekszik hangsúlyozni befogadás iránti elkötelezettségüket. Mi baj lehet ezzel?

Az „autista Barbie” megjelenése újabb példája annak a tendenciának, hogy a társadalmi érzékenyítést egyre gyakrabban üzleti lehetőségként használják fel. Nem azért kerül piacra egy ilyen termék, mert közelebb kerültünk az autizmus megértéséhez vagy kezeléséhez, hanem mert a „divatos elfogadás” jól eladhatóvá vált. A neurofejlődési zavarok, mint az autizmus, nem csupán identitásformák vagy a sokszínűség újabb árnyalatai – ezek valós problémák, amelyek egyre több gyermeket érintenek, és amelyek mögött komoly biológiai, környezeti és társadalmi tényezők húzódhatnak meg.

Az igazi gond nem az együttérzés, hanem az, hogy a „normalizálás” jelszava alatt egyre kevésbé tesszük fel a fontos kérdéseket. Ha valamit automatikusan elfogadunk, anélkül hogy megértenénk, miért vált ilyen gyakori jelenséggé, akkor lemondunk a megelőzés és a gyógyítás lehetőségéről. Nem vizsgáljuk, milyen hatások – legyenek azok toxikus anyagok, oltóanyagok összetevői, genetikai vagy társadalmi változások, azok okai – állhatnak a háttérben. Ehelyett a figyelem a valódi megoldások kereséséről a látszólagos elfogadás és a piaci haszonszerzés irányába tolódik.

Ez a hozzáállás hosszú távon nem segíti az érintetteket – sőt, elmélyítheti a problémát. Az empátia nem jelentheti azt, hogy lemondunk a tudományos kíváncsiságról, és az elfogadás sem lehet mentség arra, hogy ne kutassuk tovább az okokat. Az autizmus nem csupán egy újabb termékkategória, hanem egy összetett állapot, amely valódi válaszokat és valódi megoldásokat érdemel – nem csupán marketingkampányokat.

(Kép: estrelladigital.com.mx)