Külső behatás alakította a földi életet?

Hol van már a Darwin-i evolúcós elmélet, most egy magyar kutatás szerint a kozmoszból érkeztek olyan behatások, amelyek magyarázhatják a kisebb-nagyobb ugrásokat.

Egy magyar kutatócsoport friss tanulmánya szerint a Föld evolúciós robbanásai szoros kapcsolatban állhatnak a Naprendszer galaxisbeli mozgásával. A kutatók azt találták, hogy amikor a Naprendszer elhagyja a Tejútrendszer mágnesesen védettebb régióit, a Földet nagyobb dózisú kozmikus sugárzás éri. Ez a sugárzás gyakoribb genetikai mutációkat okozhat, ami új tengeri mikroorganizmus-fajok megjelenéséhez vezethetett az elmúlt 500 millió év során.

A vizsgálat négy tengeri mikroplanktoncsoport evolúciós mintázatait elemezte: a sugárállatkákét, a páncélos ostorosokét, a nannoplanktonét és a planktonos foraminiferákét. Ezek az élőlények különösen alkalmasak az ilyen kutatásokra, mivel világszerte elterjedtek, a vízfelszín közelében élnek, és mész- vagy szilíciumalapú vázaik jól megőrződnek az üledékes kőzetekben. A kutatók szabályos, 31,8 millió éves ciklikusságot figyeltek meg az új fajok megjelenésében, ami pontosan megfelel a Naprendszer vertikális oszcillációs periódusának felével.

A tanulmány szerint a kozmikus sugarak — amelyek szupernóvákból és más extrém kozmikus forrásokból származnak — másodlagos részecskéket, például müonokat hoznak létre a Föld légkörében. Ezek képesek eljutni az óceánok vizébe, ahol reakcióképes elektronokat szabadítanak fel, amelyek károsíthatják a mikroorganizmusok DNS-ét. Ez a folyamat hozzájárulhatott az evolúciós változásokhoz, és új megvilágításba helyezi a földi élet fejlődésének kozmikus összefüggéseit.

(Kép: ingyen-hatterkep.hu)