Lady Gaga: A magánytól a gyógyulásig – egy popikon vallomása

Lady Gaga neve egyet jelent a provokációval, a kreatív őrülettel és a színpadi maximalizmussal. De mi van a reflektorfény mögött? A BBC-nek adott interjújában Gaga őszintén beszélt legnagyobb félelméről: az egyedüllétről.

„Azt hiszem, a legnagyobb félelmem az volt, hogy egyedül csináltam ezt – egyedül éltem” – vallotta be. A húsruha, a Bad Romance „roma-ma-ma” refrénje és a széttört tükörrel díszített albumborító mögött egy nő áll, aki hosszú éveken át küzdött azzal, hogy hol végződik Lady Gaga, és hol kezdődik Stefani Germanotta.

A sztár elmondta, hogy a hírnév kezdetén – 2009 körül – úgy érezte, a világ felfalja őt. A pletykák, a paparazzik, a rajongók imádata mind egy illúziót építettek, miközben ő esténként teljes csendbe zuhant. „Attól kezdve, hogy mindenki egész nap megérint és beszél velem, a teljes csendbe megyek” – mondta a Five Foot Two című dokumentumfilmben.

A fordulópontot Michael Polanskyval való kapcsolata hozta el. A technológiai vállalkozóval való eljegyzésük nem egy vörös szőnyeges pillanat volt, hanem egy fűszálas gesztus a malibui hátsó udvarban – ott, ahol Gaga korábban elveszítette közeli barátját, Sonja Durhamet. „Michael valójában megkérte a kezemet ezekkel a fűszálakkal” – mesélte meghatottan.

Ez az érzelmi mélység visszaköszön új albumában, a Mayhem-ben is. A „Blade of Grass” című dal egy szerelmes csókot idéz „tövisekből szőtt kertben” – egy köszönetnyilvánítás a partnerének, és egy új korszak kezdete. Gaga visszatért a pophoz, de már nem menekül a karaktere elől – inkább integrálja azt. „A legjobb, amit tehettem, hogy elfogadtam: én vagyok Lady Gaga. Az alkotó, a művész, a nő.”