Rádió7

Nyilván néhány példány még nem okoz galibát egy ekkora vízben, de egy jelentősebb populáció akár nem kívánt változásokat is hozhat a kis tó életében.

Amikor mocsári teknősök (általában a hazánkban is őshonos európai mocsári teknős vagy a gyakran bekerülő vörösfülű ékszerteknős) költöznek egy kisebb kerti tóba, az jelentős hatással lehet a tó meglévő ökoszisztémájára, különösen a halpopulációra. A teknősök, bár alapvetően mindenevők, étlapjukon szerepelnek a kis halak, halivadékok, rovarlárvák, csigák és vízinövények is.

Egy kisebb, zárt tóban, ahol a halaknak nincs hová menekülniük, és a táplálékforrás korlátozott, a teknősök könnyedén tizedelhetik, sőt, akár teljesen ki is pusztíthatják a halállományt. Ez különösen igaz, ha a teknősök fiatalok, és intenzíven vadásznak a gyorsan mozgó zsákmányra, vagy ha a tó már amúgy is túltelepített.

A veszélyek nemcsak a közvetlen ragadozásból adódnak. A teknősök táplálkozási szokásai, és az általuk termelt ürülék is hatással van a tó vízminőségére. A nagyobb mennyiségű szerves anyag bomlása megnöveli a víz nitrát- és foszfáttartalmát, ami algásodáshoz és a víz oxigénszintjének csökkenéséhez vezethet. Az algavirágzás elzárja a fényt a vízinövények elől, gátolja a fotoszintézist, és további oxigénhiányt okozhat, ami végül a halak pusztulásához vezet. Ráadásul a teknősök versenyeznek a halakkal a táplálékért, különösen a rovarlárvákért és más apró gerinctelenekért, amelyek mindkét faj számára fontosak.

Ez a helyzet rávilágít a biológiai diverzitás fontosságára és a beavatkozások kockázatára. Egy tó ökoszisztémája érzékeny egyensúlyon alapul. Egyetlen új faj, különösen egy ragadozó bevezetése felboríthatja ezt az egyensúlyt, és lavinaszerűen elindíthatja a káros változásokat.

Ha egy teknős bekerül egy tóba, ahol már élnek halak, a felelős megoldás az, ha a teknőst biztonságos helyre, egy erre kijelölt menhelyre vagy nagyobb, természetes élőhelyre szállítjuk, ahol nem okozhat kárt a helyi faunában.