Megy össze a Hold! – Belső lehűlés okozza az égitest zsugorodását

Bár a Naprendszerben a Földön kívül nem ismerünk klasszikus lemeztektonikát, égi kísérőnk, a Hold távolról sem geológiai értelemben halott világ. Az Apollo-missziók óta tudjuk, hogy rendszeres holdrengések rázzák meg a felszínét, a modern mérések pedig igazolták, hogy az égitest folyamatosan zsugorodik. Becslések szerint az elmúlt 200 millió évben a Hold sugara nagyjából 50 méterrel csökkent. Ez a lassú összehúzódás a belső mag lehűlésére és megszilárdulására vezethető vissza, ami fizikai feszültséget generál a külső rétegekben.

A folyamat során a holdkéreg megrepedezik és egymásra tolódik, látványos geológiai alakzatokat hozva létre. A Smithsonian Institution kutatói, Tom Watters vezetésével úgynevezett lebenyes meredek lejtőket és kisebb tengeri gerinceket azonosítottak a Hold bazaltos síkságain. Ezek a törésvonalak és ráncok a felszín gyűrődésének közvetlen bizonyítékai. A kutatócsoport legfrissebb elemzései szerint ezek az alakzatok globálisan jelen vannak, és egyértelműen a belső térfogatcsökkenés következményei.

A The Planetary Science Journal folyóiratban megjelent tanulmány rávilágít, hogy az újonnan azonosított 1114 tengeri gerinc kora megegyezik a korábban ismert meredek lejtőkével, átlagosan 100-120 millió évesek. Ez a szoros fizikai és időbeli összefüggés alátámasztja, hogy a Hold ma is alakulóban lévő, aktív égitest. A felfedezés nemcsak tudományos szempontból izgalmas, hanem a jövőbeli Hold-missziók tervezésekor is fontos, hiszen a rengések és a talaj mozgása hatással lehet a kiépítendő bázisok biztonságára.

Kép: pexels.com