Mennyi időnk maradt? A heidelbergi ember árnyékában

Több százezer éve egy emberfaj uralta Európa erdeit, barlangjait és síkságait: a heidelbergi ember. Vadászott, tüzet használt, eszközöket készített – és mégis, eltűnt. Vajon ránk is ez vár?

A heidelbergi ember nem volt egyedül: az emberi evolúció története nem egyetlen egyenes vonal, hanem egy sűrű, összefonódó fa, melynek több ága is eltört, mielőtt a Homo sapiens ága kihajtott volna. A kutatások ma már világosan mutatják: több elődünk volt, mint korábban gondoltuk – és nem biztos, hogy mi leszünk az utolsók.

Az emberiség ma olyan technológiai és környezeti kihívásokkal néz szembe, amelyek túlmutatnak mindazon, amit eddigi elődeink valaha is tapasztaltak. Miközben napról napra fejlesztjük a mesterséges intelligenciát űrhajókat küldünk távoli bolygókra, és mélyre ásunk a részecskék világában, ugyanakkor ökoszisztémákat pusztítunk, erőforrásokat merítünk ki, és olyan klímaváltozást idézünk elő, amely bolygónk stabilitását fenyegeti. Az a kérdés, hogy mennyi időnk van hátra, nem csak spekuláció – hanem egyre sürgetőbb vizsgálat tárgya.

Talán az igazi tanulság a heidelbergi ember történetéből nem az, hogy milyen fejlett volt, hanem az, hogy még ő sem maradt fenn. Ha az evolúció korábbi győztesei eltűnhetnek, akkor mitől gondoljuk, hogy a mi fajunk örök? Ahelyett, hogy ezt a gondolatot félelemmel szemlélnénk, érdemes lehet inspirációként tekinteni rá. Mert talán az idő, amit kapunk, nem előre van beírva – hanem azon múlik, mit kezdünk vele. Ahogy elődeink is nyomot hagytak bennünk, úgy rajtunk múlik, hagyunk-e értelmes nyomot a világban.

(Kép: erdely.ma)