Rádió7

A talán leghíresebb, legismertebb magyar rockzenekar frontembere 1943-ban e napon született.

Kóbor János (Budapest, 1943. május 17. – Budapest, 2021. december 6.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, becenevén „Mecky”, az Omega frontembere.

Budapesten született id. Kóbor János és Reinauer Éva gyermekeként, szülei pénzügyi területen dolgoztak. Gyerekkora vakációit Bátaszéken, sváb rokonainál töltötte. Eleinte sportoló szeretett volna lenni, szép eredményeket ért el gátfutásban, azonban egy sérülés miatt kénytelen volt lemondani a sportolói pályáról. Apai nagyapja és nagybátyja építészek voltak, emiatt döntött úgy, hogy ő is építésznek tanul.

Első együttesét a József Attila Gimnázium tanulójaként alapította osztálytársaival. A hangszereket sorsolással választották ki, Kóbornak a ritmusgitár jutott, a bőgős, basszusgitáros Varsányi István lett, a dobos pedig Laux József (ő volt az egyetlen, akire nem sorsolással osztották a hangszerét). Később Laux a Benkó Dixieland Bandhez került, Kóbor és Varsányi pedig megalapították a Ciklon együttest, többek között Kovacsics András szólógitáros társaságában. A repertoárjukat instrumentális nyugati számok alkották.

Mivel állandó fellépőhelyet nem sikerült szerezniük, 1962-ben Kovacsiccsal és Varsányival együtt kiszemelték a Próféta együttest és elhatározták, hogy egyenként bekerülnek oda. A tervüket sikerült megvalósítaniuk, majd ősszel a Próféta utódjaként létrejött az Omega. 1964-ben csatlakozott a volt osztálytárs Laux is.

Már pályafutásának elején ráragadt a Mecky becenév, aminek eredetére később már maga sem emlékezett. Presser Gábor visszaemlékezése szerint, mivel Kóbor akkori példaképe a Rolling Stones-os Mick Jagger volt, valószínűleg az ő keresztnevének elferdítéséből keletkezhetett a ragadványnév (Mick, Micky → Mecky).

A kezdeti években továbbra is nyugati slágereket dolgoztak fel. Ekkor még Kóbor mellett énekelt Benkő László is, néhány alkalommal Koncz Zsuzsa, majd csatlakozott Somló Tamás és Wittek Mária. A hatvanas évek második felében azonban az Omega saját slágereinek többségét már Kóbor énekelte, az 1971 óta felvett dalokban pedig ő az egyedüli szólóénekes. A 6–13. és 16. albumokon az összes háttérvokál is az ő hangján hallható (leszámítva a 7–9. albumok néhány dalában a női vokált).

Az angol albumokon szintén ő énekel, kivétel az 1968-as Omega Red Star from Hungary, aminek felvételére nem tudott kiutazni Angliába, valamint az 1996-os Transcendent, amin csak vokálozott a holland Edwin Balogh mellett. A gitározással Presser Gábor tanácsára 1970-ben felhagyott, és csak az 1980-as kisstadioni koncerteken (a Nem tilthatom meg és a 10000 lépés dalokban) , majd az Omega Oratórium turnéján akasztotta a nyakába újra a hangszert, az Álmod őrzi egy kép című dalban.

A dalok megírásánál az 1970-es években főképp az énekdallam és a szöveg egymáshoz igazítása volt a feladata, ezekben a dalokban a nevét a zeneszerző és a szövegíró között jegyzik. Írt néhány szöveget önállóan is: Hűtlen barátok, Régvárt kedvesem, Helló, Elefánt! (nem került lemezre), Addig élj, Ne legyen / Never feel shame. Olyan dal, aminek a zenéjét írta, sokáig csak kevés volt (Félbeszakadt koncert, Levél – Posta restante), 2006-ban az Égi jel albumon azonban többségében az ő szerzeményei hallhatók: négy önálló (köztük a címadó dal), kettő Mihály Tamással, egy Szekeres Tamással közös. Az utolsó Omega-album, a Testamentum új dalai is nagyrészt az ő alkotásai lehetnek,bár itt újra az Omegát nevezték meg kollektíven zeneszerzőként.

Énekesi pályafutása szinte teljesen az Omegához kötődik.

Kóbor János a Covid19-pandémia során koronavírus-fertőzés következtében hunyt el. A koronavírus elleni védőoltást nem adatta be magának – pedig felesége és zenésztársai is győzködték, hogy térjen jobb belátásra, és oltassa be magát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az énekest saját halottjának tekinti.

Kóbor János búcsúztatóját 2021. december 17-én a Szent István-bazilikában tartották.