Összefüggés van a kutyák orrhossza és viselkedése között
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusai átfogó kutatásukban arra jutottak, hogy a kutyák fejformája, különösen az orrhossz, befolyásolhatja a viselkedésüket. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a rövid orrú kutyák (például a francia bulldog és a mopsz) veleszületett pozitív tulajdonságai – mint a nyugodtság vagy a kisebb reaktivitás – nem érvényesülnek megfelelő nevelés nélkül.
A rövid orrú kutyafajták világszerte vezetik a népszerűségi listákat, noha gyakran szenvednek különféle egészségügyi problémáktól, például légzési nehézségektől vagy bőrbetegségektől. A kutatók már régóta keresik a választ arra, hogy mi teszi ezeket a fajtákat ilyen vonzóvá a gazdák számára. Az arcvonásaik mellett úgy tűnik, viselkedésük is meghatározó tényező: sok gazda barátságosnak, játékosnak írja le őket.
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói több mint ötezer fajtatiszta kutya adatait elemezték, különös tekintettel négy személyiségjegyre és négy viselkedésproblémára. A kutatás során figyelembe vették a kutyák fejformáját, testméretét, tartási körülményeit, valamint a gazdák demográfiai jellemzőit. A kérdőíves adatok Németországból származtak.
A vizsgálat kimutatta, hogy a rövid orrú kutyák általánosságban nyugodtabbak és merészebbek, de egyben kevésbé képezhetők és gyakrabban viselkednek engedetlenül, például vonakodnak a behívásra reagálni vagy túlságosan izgatottan fogadják az érkező vendégeket. A kutatók azonban rámutattak, hogy ezek a viselkedési különbségek nem kizárólag a fejformának tulajdoníthatók: a kis testméret, a fiatal életkor, az ivartalanítás hiánya, a képzetlenség és az elkényeztető bánásmód legalább ennyire fontos tényezők.
Tipikus rövid orrú kutya például kis termetű, fiatal, gyakran lakásban tartják, beengedik az ágyba, és kevés szabályt tanítanak neki. Gazdáik gyakran fiatal nők, akik első kutyatulajdonosként sok időt töltenek az állattal. Ezek a körülmények maguk is erősen befolyásolják a kutya viselkedését, és akár el is fedhetik a fejforma hatásait.
A részletes statisztikai elemzés során azonban az is kiderült, hogy bizonyos jellemzők – például a nagyobb nyugodtság, a kisebb reaktivitás vagy a rosszabb behívhatóság – közvetlenül kapcsolódnak a fejformához, és ezek a hatások még más háttértényezők figyelembevétele után is megmaradtak.
Az ELTE kutatói szerint a rövid fejű kutyák agyformája is eltér más fajtákétól, gömbölydedebb, ami különböző agyi aktivitást eredményezhet, és befolyásolhatja a viselkedést. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a fizikai problémákkal – például légzési nehézséggel vagy mozgásszervi fájdalmakkal – élő kutyák nyugodtságát inkább a komfort iránti igényük okozza, semmint valódi személyiségjegy.
A tanulmány egyik legfontosabb tanulsága, hogy a rövid orrú kutyák viselkedése részben genetikai eredetű, de a nevelés és a körülmények kulcsszerepet játszanak abban, hogy ezek a tulajdonságok megnyilvánulnak-e. Még ha egy rövid orrú kutya alapvetően kevésbé hajlamos is pórázhúzásra, ha egyáltalán nem tanítják meg neki a pórázhasználatot, az előny nem fog érvényesülni.
A kutatók ezért hangsúlyozzák: a rövid orrú kutyák esetében is elengedhetetlen a következetes nevelés. Különösen fontos, hogy ne a kényeztetés, hanem a tanítás és a megfelelő bánásmód érvényesüljön, ha a kutyák valódi, örökletesen pozitív viselkedésjegyeit szeretnénk erősíteni.
MTI
Borítókép: Illusztráció