Színesebb, mint amilyen fürge – 2026-ban a fürge gyík az év hüllője
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya idén egy hüllőt, a fürge gyíkot választotta az év fajának. A fürge gyík egyike a klímaváltozás veszteseinek. Az élőhelyét adó üde, nedves rétek és hegyi kaszálók a csapadék hiánya és a melegedő hőmérséklet következtében kiszáradnak, megváltoznak, mindez több szempontból rosszul érinti ezt a szép gyíkfajt. A fürge gyík életmódja és egyéb érdekességek mellett 2026-ban ezekről a negatív hatásokról is szó lesz az „Év hüllője” programban.
Hazai állataink egy részének neve más nyelvekből ered. Gyakori, hogy a ma használatos név a tudományos név direkt fordítása, ami olykor csak részben tükrözi a kérdéses élőlény való életben megfigyelhető tulajdonságait. A fürge gyík egyike azon állatoknak, amelyre a rokonságában a legkevésbé illik a neve, merthogy szinte minden rokona fürgébb nála. Persze, lomhának azért nem mondhatnánk; különösen forró nyári napokon nyílhegyként is tud suhanni a fűben. Méltánytalan is a relatív lassúságát teljes egészében a képességeire fogni. Élőhelyei, az üde gyepek, néha még emberi lábakkal is nehezen járhatók, nemhogy rövid gyíklábakkal. A magas, reggeli harmatos fűben a fürge gyík bizony könnyen kifullad és megtorpan a lehajló fűszálakon, reménykedve, hogy talán nem is őt üldözik.
Méretben a közepesek közé tartozik, kisebb, mint a zöld gyík, de nagyobb, mint a homoki gyík. Teljes hossza 20-23 cm, ennek jóval több, mint a felét a farok teszik ki. Feje vaskos, orra tompa. Lábai viszonylag kurták. Színezete és mintázata nagyon változatos, de egy alapmotívumot többnyire követ. A hím háta szürkésbarna, amelynek közepén hosszanti sötét sáv húzódik. A sötét sávot még sötétebb foltok tarkíthatják. Oldala élénkzöld, nagy, néha feltűnő, felszakadozott, világos közepű sötét foltokkal. A fej felül ugyancsak barna, míg oldalt élénkzöld. Hasa zöld, fekete pettyekkel. A nőstény színezetében a barna dominál. Háta hasonló a híméhez, de oldala általában világosbarna vagy bézsszínű, fehéres vagy vajsárga közepű sötét foltokkal. Torka és hasa törtfehér vagy sárga. Olykor azonban a nőstény oldala is lehet zöldes vagy sárgás. Mindkét nemnél előfordul egy úgynevezett vörös hátú változat, melyeknél a hát egyöntetű téglavörös (hímek) vagy vörösesbarna (nőstények). A frissen kelt fürge gyíkok barna színűek, hátukon olykor már látszik a hosszanti sötét csík, és oldalukon ott sorakoznak a kis vajsárga foltok. A fürge gyíkot nehéz más gyíkokkal összetéveszteni. Néha a tarka mintázatú nőstény zöld gyíkot szokták fürge gyíknak nézni. A fiatal fürge gyíkok viszont hasonlítanak a fiatal zöld gyíkokra, ez utóbbiak oldalán azonban nincsenek vajsárga foltok.
A fürge gyík Nagy-Britannia déli részétől, Franciaország középső és nyugati részén át, egész Közép-Európában, Dél-Skandináviában, a Balkán-félszigeten (annak déli csücskét leszámítva), valamint Kelet-Európán és Belső-Ázsián át a Bajkálig előfordul. Ezen a hatalmas elterjedési területen a törzsalakkal együtt 12 alfaját tartják számon.
Hazánkban általánosan elterjedt. Kedveli az üde réteket, főként tavak, vízfolyások mentén. Az alföldi vízjárta gyepeken ugyancsak gyakori. A legfrissebb megfigyelések azonban arra utalnak, hogy hazánkban számuk csökken az üde rétek szárazodásával, ahol helyüket a zöld gyík veszi át.
Táplálékát elsősorban ízeltlábúak alkotják. Az ország különféle tájain élőhelye átfed más hazai gyíkokéval, ezeken a helyeken az eltérő táplálékmérethez történt alkalmazkodás segít a versengés elkerülésében. A fürge gyík vaskosabb rövidebb fejével, nagyobb állatokat zsákmányol, mint a kisebb homoki gyík, és kisebbeket, mint a zöld gyík. A leggyakrabban pókokat, bogarakat, kétszárnyúakat és egyenesszárnyúakat eszik.
A fürge gyík természetes ellenségei elsősorban a különféle ragadozók.
Forrás és teljes cikk: mme.hu
Fotó: Babocsay Gergely