Tudnak-e a hollók a víz alatt repülni? És a pókok hálót szőni az űrben?

A válasz igen, Arabella és Anita volt a két pók, melyek először szőttek hálót az űrben, már több mint ötven esztendeje!

1973-ban a NASA két koronás keresztespókot, Arabellát és Anitát küldte fel a Skylab űrállomásra, hogy kiderítsék: képesek-e hálót szőni súlytalanságban. Az ötlet egy 17 éves diáklánytól, Judith Milestól származott, aki egy iskolai projekt keretében javasolta a kísérletet. A pókok eleinte nehezen alkalmazkodtak, de néhány nap alatt megtanulták, hogyan építsenek hálót a gravitáció nélküli környezetben – ráadásul a selyem finomabb lett, mint a földi változat.

A kísérlet célja nemcsak a pókok viselkedésének megfigyelése volt, hanem annak vizsgálata is, hogyan hat a mikrogravitáció az élőlények idegrendszerére. A pókháló minősége jó indikátornak bizonyult: a súlytalanságban szőtt hálók szimmetriája és szerkezete eltért a megszokottól, ami arra utal, hogy a pókok más ingerek alapján tájékozódtak. A gravitáció hiányában például a saját testtömegük és a szél nem segítette őket a hálóépítésben, így új stratégiákat kellett kialakítaniuk.

Bár Arabella és Anita nem élték túl az utazást – feltehetően kiszáradás miatt –, a kísérlet tudományos szempontból sikeres volt, és azóta több hasonló vizsgálat is zajlott az ISS-en. A pókok története azt bizonyítja, hogy még a legegyszerűbb élőlények is képesek alkalmazkodni az űr extrém körülményeihez – és hogy egy jó ötlet, akár egy középiskolás fejéből is, eljuthat egészen a csillagokig.

(Kép: tiszatoelovilaga.hu)